2017-10-21

Arany és kék 2. fejezet

Megjegyzés: Igazából a címe az lett volna, hogy - Command gold and Science blue - de Vik mindig megtiltja nekem az ilyesmit. :( Nagyon szigorú néha. :( Az, hogy Parancsnoki arany és Tudományos kék, kicsit sem hangzik jól. :S



Figyelmeztetés: NC17... Lesz? Nyomokban szex...-reee utalás. Csúnya beszéd itt és ott. (Különben is, ugyanazon intések folytonos ismételgetése továbbra is illogikus! )


Arany és kék

2. fejezet


Spock ismerte a kapitány hozzáállását a diplomáciai küldetésekhez. A parancsnok úgy fogalmazta volna meg, felettese - alaptermészete okán - sokkal ingerdúsabb missziók után áhítozott. Ahogy az ember ezt már több alkalommal is szavakba öntötte. „Még klingon operákat is szívesebben fordítanék, de frankón, Spock, akármit, csak ezt ne. Mekkora buli.” Továbbra sem volt benne minden kétséget kizáróan biztos, mit aposztrofál Jim „buli”-ként. A szót egyaránt használta szabadidős tevékenységre, valós, kilátásban lévő megbízásra vagy vélt, esetlegesen potenciállal bíró lehetőségre, vagy torzítva a jelentését, ha csupán ironizált. Feltehetően, mint jelen esetben is.
Ez azonban nem befolyásolta a munkavégzését, ha a terv apró csusszanóval esetleg mégis félresiklott, abban sosem volt szándékosság.
A flottaparancsnokság előszeretettel használta az ő „aranyhajú hercegét”, ahogy egykor Paris admirális nevezte, egyfajta marketing célokra. Ismert név volt, hős, fiatal kora ellenére mind ő maga, mind a hajója és rajta a legénysége, már-már legenda. Kevés volt azoknak a száma, akik ilyen-olyan formában nem hallottak volna róla, és ez előnyt jelentett, így maga a kapitány hiába vette szívesebben a végtelenben csavargást, új világok felfedezését, olykor hívta a kötelesség.

Úgy mosolygott most is, mint máskor. Csupa báj és kellem. A kapitány könnyedén csavarta zongorista ujjai köré a nagykövetasszonyt, aki pirult, áttetszően hártyás kezével önmagát legyezte.
Spock, előző éjszaka a sakktábla egyik oldalán várakozva Jim lépésére, igyekezett gondosan megtervezett, spontánnak ható társalgást kezdeményezni és tájékoztatni kapitányát, hogy az apró bolygó lakóinak biológiája nagyban eltér egy átlag humanoidétól. Jim felvont szemöldökét Spock biztatásnak vette, így folytatta monológját. Nem túl mélyen, de megfelelő mértékig érintve a lényeget, belement a részletekbe. Elmagyarázta a férfinak, hogy ebben a kultúrában az egyesülés során a nőstény magába olvasztja a hímet, ehhez egy különleges, maró váladékot használva annak feloldásához. Megosztotta továbbá az információt, hogy ebben is áll ama ok, hogy a szexuális afférok igen ritkák, és ha alaposan szemügyre veszi a nőstények méretét, megbecsülhető elfogyasztott társaiknak száma. Bár a cseppfolyós hímek később az esetleges utód táplálásául is szolgálnak, ettől függetlenül a párjukat elfogyasztó nőstények tömege tartósan megnövekszik, esetleges bőrtónus-változás is bekövetkezhet.
A kapitány keze megállt a levegőben, ujjai között egy ártatlan bástya feszült meg, míg eltátott szájjal meredt Spockra, és mikor már a vulkáni biztos volt benne, hogy értesítenie kell a gyengélkedőt, Jim mégis kipréselt magából egy elhaló kis nyikkanást.
- Jézusom, Spock! – guvasztotta parancsnokára a szemeit. – Bones is mesélt a savas punciról, de a maga verziója mindent visz.
- A Nnl’lrll’ – mert a hajón csak ő volt képes kimondani és erősen vulkániatlan lett volna azt állítani, hogy örömét lelte benne, így csak úgy gondolt rá, hogy az egyetlen erre alkalmas egyed lévén miért ne éljen a tudásával – szaporítószervre sokkal inkább…
- Nem, nem! – lóbálta meg a bábut elsőtisztje orra előtt a feldúltnak látszó kapitány.  – Nem akarok tudni egy olyan punciról, amitől elmállik a farkam!
- … egyfajta zselé állagú…
- Pszt! – Jim az asztalon átnyúlva, a fekete bástyával orron koppintotta a vulkánit. – Csend!
Az volt a beszélgetésük záróakkordja aznap estére.

Tehát a parancsnok nem aggódott, hogy a kapitányt az estélyről egyenesen a műtőasztalra viszik majd sav okozta kémiai égéssel. Pontosabban szólva, azért nem. Ellenben egyéb tényezők aggasztották.

Nyota Uhura mellé lépett és beszélgetést kezdeményezett vele. Próbált. Szólt pár elismerő szót a helyi építészetről, csodálatát fejezte ki, hogy egyetlen hegyes vagy derékszög sem található egyetlen épületben sem, nincsenek csúcsok és sarkak, minden puha és lekerekített, majdhogynem mintha víz formálta volna a követ, Spock pedig azon kapta magát, hogy beállt közöttük a csend és ő nem tudja, mikor hangzott el az utolsó szó, vagy egyáltalán mi volt az.
A nőhöz fordult, annak kérdő pillantására elnézést kért, majd halaszthatatlan elintéznivalójára hivatkozva kimentette magát és elindult, tekintetével ismét próbálva megkeresni Jimet.
A sarok, vagyis az ovális, ahol korábban az ember támasztott, most üres volt, a nagykövetasszony a helyettese fülébe mormolt, Spock szemei a sejtelmes-zöld fényben a kapitányát kutatták. Könnyű volt arra a megállapításra jutnia, hogy Jim immár nem tartózkodik a bálteremben. Testmagassága, hajának egyedei színe okán könnyű lett volna rátalálni, így a vulkáni sorra vette az egyéb lehetőségeket.
A keresés nem nyúlt hosszúra. Alig lépett ki a liliomszerű, bár indás növényekkel futtatott udvarra, a lugas végén ráakadt. Méterekre állt tőle, de a szellő elvitte hozzá nevetésének hangját és Spock csak enyhén oldalra hajolt, hogy lássa, ki biztosít neki társaságot.

A kis vulkáni kutatóhajó, a Sirius parancsnoka egy támadás okozta meghibásodás okán kényszerült leszállni a bolygón és bár a hajtómű problémáját több mint 24 földi órája, Mr. Montgomery Scott önzetlen segítségével kijavították, a nagykövetasszony meginvitálta kedves, ritka vendégeit a fogadásra és azok, meglepő módon, el is fogadták azt. A kapitányt most egy másik kapitány szórakoztatta.
A vulkáni férfi korát nehéz volt megmondani, Spock szerint talán az apjához állhatott közel éveiben. Szikár és magas férfi volt, széles háttal, erős vállakkal, ébenfekete hajában csak pár hamuszürke szál pihent. Egyenesen állt, látszólag teljes vulkáni önuralmának birtokában, de Spock nem mulasztotta el, ahogy követi a kapitány színesen gesztikuláló mozdulatait, ahogy a szemébe néz, ahogy testtartása, bár mozdulatlannak tetszett, nyitottságot mutat Jim felé. A Vulkán megsemmisült és megmaradt, alig maréknyi gyermekei, mintha megváltoztak volna.
Spock nézte őket. A férfit, ahogy hátrahajtott fejjel nevet, ahogy ádámcsutkája liftezik, ahogy a másik kapitányból vibrál, hogy magának akarja őt.

Spock hátat fordított és visszament a bálterembe. Nem kellett aggódnia a férfi miatt, a két faj kompatibilitását saját forrásból is megerősítheti. A továbbiakban nem kell felügyelnie a kapitányt. Nincs rá oka. Nincs rá logikus oka.

Az utolsók között tért vissza a bolygóról.
- Zászlós, a kapitány visszasugárzott már? – A transzporter-emelvényről lelépve csak futó pillantást vetett a fiatal tiszt felé, mielőtt az ajtó kinyílt előtte.
- Nem, parancsnok. – Spock lefékezett. Legyűrte a következő kérdést és csak biccentve távozott. Akart.
Már a szintfolyosó felénél járt, amikor földbe gyökerezett a lába. Szokatlanul csendes volt minden, csak a gépház zaja mormolt a háttérben, semmi nem próbálta elvonni a figyelmét, saját gondolatai élesen visszhangoztak a fejében. Spock visszafordult.

Elküldte a zászlóst és kommunikációs csatornát nyitott. Aztán csak állt. Nézte a vezérlőpultot. Nem volt félreértett helyzet, hangok, amik megvezették, most pontosan tudta, hogy mit csinál. Ujja megállt a gomb felett. Mégis… mit csinál?
- Enterprise Kirk kapitánynak.
- Mr. Spock. – Jim hangja fesztelen volt, kacaja természetes.
- Kapitány, elnézését kérem, hogy megzavartam.
Jim az éterben hümmögött.
- Ez most valóban nem a legjobb időpont.
- Megkérném, hogy sugározzon vissza a hajóra.
A hallgatást a kapitány komoly tónusa váltotta.
- Valami probléma van, Mr. Spock?
A vulkáni pedig mérlegelt, hiszen az ő népe nem állít valótlant, de hamis lenne-e az a válasz, ha…
- Igen.
Az ember sóhajtott egy mélyet.
- Adjon egy percet.
Spock meredt a konzolra, a színes gombokra, a világító panelekre, egészen addig, míg nem jött a parancs.

- Energiát.

Alig egy pillanattal később a kapitány materializálódott. Már kicsit sem volt annyira jólfésült, mint az este kezdetén.
- Mi történt? – nézett értetlenül körbe a kihalt termen, majd lepattant az emelvényről, de túl későn.
Parancsnokának csak gyorsaságából lett helyzeti előnye. Megvárta, hogy az ember testet öltsön és mikor meggyőződött arról, hogy a férfi teljes egészében újra az Enterprise fedélzetén állt, olyasvalamit tett, amire nem volt büszke. Faképnél hagyta a ledöbbent kapitányt.


Az ajtó az első csengetésre kinyílt előtte. A szoba közepén álló Nyota Uhurán bár még a fogadáson viselt ruhája volt, haja már a szigorú konty helyett a vállát seperte, a fülbevalója a tenyerében, csizmája pár méterrel arrébb hevert a földön.
- Spock? – kérdő tekintete értetlenségtől sugárzott és Spock közelebb lépett.
- Veled kívánom tölteni az éjszakát, azt akarom tudni, van-e bármi ellenvetésed eme szándékommal szemben. Ha nem látsz szívesen, vagy csak más terveid vannak az este hátralévő részében, természetesen…
- Édesem – a nő előre nyúlt, ujjai visszájával cirógatta meg Spock fülkagylóját. – Valami baj van?
Spock nyelve nehéz volt a szájában, hat év, két hónapja és 21 napja nem hazudott és ma már egy órán belül másodszor is, úgymond torzított a tényeken.
- Negatív, Nyota. Nincsen semmi baj.


Másnap reggel a kapitány leplezetlenül méregette a parancsnokot. A turbóliftben a híd felé tartottak, Jimnél a kávéja gőzölgött, Spock saját kezét szorította a háta mögött.
- Nem akar nekem mondani valamit? – kérdezte csak úgy mellesleg az ember, szájához emelve megkockáztatta kortyolni a meleg italát. Spock merev vonásokkal bámulta a zárt ajtót, az útból pontosan öt másodperc volt még hátra. Négy, három, kettő...

- Negatív. – …egy. Udvarias biccentéssel engedte maga elé a kapitányt, aki egy utolsó kérdő pillantást vetett Spock felé, ajkának jobb széle finom mosolyra hajlott, fejét csóválta, de hogy mi okból fejezi ki egyetnemértését, Spock nem értette. Jim sóhajtva lépett ki a felvonó ajtaján.




3 megjegyzés:

  1. Oh, Spock féltékeny, magának akarja a kapitányt csak még nem tudja megmagyarázni. Nagyon tettszik. Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cia! Én köszönöm, hogy olvastad!
      Bizony! Spock még ellenáll. Még jó, hogy itt vagyok én és majd ráébresztem mit is akar az a makacs vulkáni tudatalattija! :D

      Törlés