2017-05-06

Annyira ember

Mert Jim szeme ezernyi kék.

~ "His eyes? Cerulean, Bombay Sapphire, the deep end of the pool..." Zachary Quinto  grrraah!


Amikor először látta, korall volt, írisze körül vízkék lángnyelvekkel. Sosem látott még hideg színt úgy izzani, annyi gyűlölettel, olyan nyílt haraggal. Megmosolyogta volna, ha... Dölyfös, önelégült, annyira ember.

Nyota szeme barna volt. Mélybarna, meleg. Ha dühös volt, szikrákat szórt, ha ölelte, puha takaróba burkolta pusztán a tekintetével. Parázslott a szenvedélytől, hideg villámokat szórt rá az indulat hevében, de ugyanaz a barna volt reggel és este, mélybarna, majdnem ében. Biztonságos-barna.

Jim jókedve olykor akvamarin, világos és tiszta, mint egy tavaszi reggel, ami a bőrödbe csíp, de te magadba szívod a friss illatát, a nedves föld szagát, a füvön ülő reggeli harmat aromáját, megtölti a tüdődet és élsz tőle, mint ahogy minden körülötted éled és virágzik.
Máskor topáz és jég, csillogó, nemes, és érthetetlen módon hidege mégis melegít. Illogikus, de mit várhatsz egy emberi létformától? Nem tehet róla, ember. A tűz meleg, a jég hideg, Jim szeme forró, még ha kristálykéken is ragyog.
Egyszer átnézve a sakktábla felett, dilemmája ketrecében Jim türkizkék szemei néztek vissza rá. A férfi beharapott ajkakkal várt és mind a ketten tudták, hogy ezt a játékot, akkor, életében először, ő nyeri majd. A türkiz az izgalom színe lehetett volna, a kihívásé, a győzelemé. Spockot halálra rémítette. A türkiz a felismerés színe.
Az acél színével siratott. A cseppek függönye mögött gyásza szürkébe vonta a tekintetét, sűrű szempilláiról legördülő kövér könnyek áztatták és érlelték.
Fájdalma tompa kökény színével meredt a semmibe, hamu füstös tónusát hordozta, míg lelke el nem csitult.  
Kapitány a hídon! Mosolya elérte szeme sarkát, hivalkodó zafírként tündökölt, világolt, égett. Talán fennhéjázó, talán csak elégedett. Büszke? Megint, túl ember.
Tűzparancsot adott, a hullámok tengerkékké festették, a dühösen háborgó villámok mélyre sodorták, aki belenézett, aki bele mert nézni.
A bosszúja más volt, nem kék, inkább lila, levendula, szilva, természetellenes, vad és Spock inkább csak elnézett a válla felett a semmibe. Mit keres ott a lila, ahol kéknek kellene lennie?
Fagyal – gondolta, mikor azt hitte, utoljára nézhet a szemébe. Spock soha többé nem akarta látni azt a színt, soha. Átkozott árnyalat. Amikor elhagyta az élet, végső sóhaja tört éjkékre rajzolta át a semmibe révedő pillantást, így búcsúzott. Elköszönni sötét színnel ildomos.
Újjászületéséhez ártatlan púdert választott, fáradt mattságából Spock mit sem vett észre. Erőtlen tónus soha úgy nem sugárzott. Emberek… Mi mindenre képesek.
Amikor először megcsókolta, Jim szeme csukva volt és neki kiszakadva az érintésből suttogni kellett, kérnie, hogy nézzen rá. Tudni akarta, vihar vagy búzavirág.
A csókjuk színe az opál volt. Felölelte az univerzum összes kékjét, az azúrtól a zománcig, mindent magába szippantott, szilánkokra tört mozaikként teremtette újra. Hol máshol férne meg együtt az indigó és cián, a kobalt és a víz, mint egy ember íriszén. Minden egyes megfoghatatlan csillanásban más, kimeríthetetlen, végtelen, megfejthetetlen, csodálatos.

Annyira… ember.

4 megjegyzés:

  1. Azt kell mondjam, le vagyok nyűgözve. Magyarul nagyon kevés jó spirk ficcel találkoztam, de a te írásaid közéjük tartoznak. Nem csak megfogalmazásban gyönyörűek, hanem történetükben is. Megragadsz egy-egy pillanatot, és olyan könnyedén vezeted végig az olvasót rajtuk, mintha a történetek is így akarták volna. És mind közül talán ez tetszett a legjobban. Olyan metaforákkal és olyan színvilággal alkottad meg Kirk pillantását, ami miatt automatikusan irigység és döbbenet járt át. Irigy vagyok, mert én messze nem tudom ilyen szépen szavakba önteni a szemem előtt kibontakozó dolgokat, és döbbent, mert nem csak hogy eszembe se jutott volna a hasonlatok többsége, amit használsz, de még csak megjeleníteni se tudtam volna őket úgy, hogy az olvasó átérezze. A reggeli harmat illatát konkrétan az orromban éreztem.

    Nagyon örülök, hogy benéztem az oldalra és falhattam az írásaid. Remélem még sok ilyennel fogok itt találkozni (főleg mert én teljes mértékig E kategóriás vagyok, aki kislányos sikkantással közölte: véééégreee)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Azért nagy öröm nekem egy ilyen hozzászólást elolvasni, mert iszonyú sokat kellett magammal harcolni mire odáig jutottam, hogy bármit is megosztok ezekből az írásokból. Egyrészt mert nem láttam értelmét, jórészt apró szösszenetek, másrészt meg... nem tudtam mire számítsak velük kapcsolatban. Nem vagyok gyakorlott fanfiction író, úgy értem nem sűrűn műveltem és egyáltalán nem voltam biztos magamban ezen a terepen. Sőt. És pontosan ezért virulok-pirulok itt boldogan, mert ez nagyon jólesett. ^^ Köszönöm neked! ^^ (Egyébként ez az elsők között volt amit róluk írtam, sőt talán a legelső és épp ezért is kedves nekem. )

      Ahogy említettem is, a történetek jórészt aprók, pillanatképek, oneshotok (dolgozgatok két nagyobb sztorin is de megfogadtam, hogy csak akkor kerülnek fel, ha már több mint a fele megvan), szóval ha csak morzsák is, de friss az várható. ^^ Yeeey?

      Törlés
  2. Ahhoz képest, hogy nem vagy benne otthon, észre se venni. Szóval nyugodtan bízz magadban. :) És az, hogy csak szösszenetek... Nem tudom mások, hogy vannak vele, de én szeretem az ilyen kis pillanatképeket. Ad egy kis konkrétumot, de mégis szárnyalhat tőle a fantáziám. De ettől függetlenül nagyon kíváncsivá tettél azzal a két hosszabb sztorival *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt jó hallani, igyekszem. :) Oneshotok folyamatosan lesznek, és remélem azért előbb-utóbb eltudjuk kezdeni posztolni az egyik nagyobb sztorit is. ^^

      Törlés